
Tehát a házi almabor, azaz cider. Ejha! Illuminált lényünk és új élményeink birtokában kiléptünk a házból és nekiindultunk a városnak, hogy O csomagjait összeszedjük. Kalandozás a metróval: melyik irányba kellene és mivel és melyik alagút hova és mikor meg egyáltalán. A célt elértük, O bőröndjében lazán elfért volna egy gondosan darabokra szeletelt mexikói család, így természetesen az első dolog ami történt az volt, hogy a táska füle letört. Hmm. Akkor hajrá és nyaggassuk át magunkat a városon megint. Közben mosolyok, közvetlenség és segítőkészség szegélyezte utunkat. Hazafutás done. Gyors zuhany és indulás munkamegbeszélésre A-val: szintén mosoly és kedves emberek, finom narancsdzsúsz.
Két dolog miatt éri meg, ha az ember viszonylag kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezik: 1.sok kedves ember veszi körül, 2. ez a sok kedves ember még több kedves embert ismer. Ugye mindenki ismeri a "hat lépés távolság" elméletet...Tehát az úgy volt, hogy még szülővárosomból ismerem kedves minden lében kanál M-et, aki ajánlotta J-t (aki tulajdonképpen egy volt évfolyamtársam), hogy keressem fel, mert ő Londonban dolgozott pár éve. Felkerestem. Ő pedig egy volt kollegának, A-nak az elérhetőségét adta meg, aki még mindig az angol fővárosban dolgozik. Írtam neki, válaszolt, kedves és segítőkész algír fiú. Továbbította az önéletrajzom, azaz a szííívííímet a főnökének, és itt adta vissza a stafétabotot.
Hazafelé sushit ettem, közben Bob Marley visszhangzott a téren, egy jó kedélyű rastaman előadásában. Nem tudtam megsaccolni, hány éves lehet, de mint tudjuk, a raszta szív örökké...és dobog is.
üdv T-nek ;)
ReplyDelete