A menedzser, akivel A után találkoztam azt javasolta, hogy legyek aktív a meghallgatáson és ne csak üljek a székemben. Itt már kíváncsi voltam, hány kört kell futnom egy olyan meghallgatáson, ahol lehetőleg minimum 24 színű mosoly eleresztése közbe kell ékelnem azt, hogy ki vagyok, miért vagyok itt, és miért lennék fantasztikus és kihagyhatatlan ajánlat a cég számára.
Hát eljött a nagy nap, gondoltam elindulok időben, hogy biztos odaérjek. Ez általában egy olyan elhatározásom amely az esetek igen nagy százalékában halva született. Tehát sietve törtettem az iroda felé, és szokatlan módon sikerült is odaérnem időben. Napfogyatkozás jellegű mosollyal köszöntött a menedzser, és megkérte mind a nyolcunkat, hogy legyünk aktívak a játékok (?!) során. Eközben ők figyelni fognak minket, mert kifejezetten, rendkívüli módon, csak és kizárólag absolutely vidám embereket keresnek. Lássuk a medvét! A medve játékai a következők voltak: írj egy dalocskát az étteremnek, amit el is kell énekelni a csapatnak, illetve jenga. Namost az első feladat ugye elég nyilvánvalóan magában hordozza az aktivitás lehetőségét, míg a második egy türelemjáték. A dalocska minősége valahol a szörnyű és demagóg illetve az ötlettelen és béna fogalom párosok között egyensúlyozta ki magát, de kész lett. A jenga: nem volt túl egyszerű izgatott tekintettel figyelni, ahogy fakockákat húzogatunk ki-be, hogy aztán az egész a végén összedőljön, de azért ezt is sikerült kivitelezni.
A dolog legérdekesebb része persze nem a tevékenység maga, hanem a tettek és a gondolatok összhangja, avagy annak hiánya. Feltétel az, hogy mosolyogj, légy észrevehető, szerepelj, add el magad. Teljesen mindegy, hogy közben fáj-e a lábad, meghalt a tücsköd, vagy épp csak egy hasonló helyzetben, mondjuk jengázás közben fele ennyire sem tűnnél izgatottnak mint most. "Színház az egész világ"...ugye. Talán úgy lehetne átfogalmazni a mai kor emberére, hogy "reklám az egész világ". Reklámozom, hogy igen, én kellek nektek, mert őrült vagyok és mindig boldog. A kis betűs részben meg megemlítem, hogy közben azért én ezt az egészet felettébb viccesnek, emellett felszínesnek tartom. Értem én, hogy két ember között a legrövidebb út a mosoly, de azért halkan hozzátenném, hogy én találtam még rövidebbet, abban nem sok mosoly volt, de annál több őszinteség és tényleges érdeklődés.
Tehát a menedzser lány majd kiugrott a bőréből, annyira örült, hogy már 4 éve a cégnél dolgozik, mi is próbáltunk kiugrani belőle, aki viszont benne maradt, azt elküldték kedvesen. Félig a bőrömben tovább maradtam az irodában és egy beszélgetés keretein belül kiderült a próbanapom időpontja.
No comments:
Post a Comment